Vannak olyan esetek, amikor egy-egy acélszerkezet kialakításakor közvetlenül tüzihorganyzott zártszelvényeket használnak fel, tehát csak szálanyagot építenek be az objektumba (pl. kerítések, oszlopok, táblatartó szerkezetek, stb.). Ilyenkor felmerül a tüzihorganyzott szálanyagok – mint bevonatos féltermékek – alkalmazásának lehetősége. Ez a lemeztermékek esetében már évtizedek óta bejáratott technológia, ám a darabáru horganyzás esetében ritkábban fordul elő. Mindjárt a legelső mondatban leszögezzük, hogy a darabáru tüzihorganyzással előállított termékeket nem szabad összekeverni a tüzihorganyzott lemezből előállított és azokból hajlított nyitott (Z,C,U, stb.), vagy zártszelvényekkel. A tüzihorganyzott lemezből előállított zártszelvény levő horganybevonat vastagsága ugyanis megegyezik a lemez előterméken található bevonat vastagságával (15-25 μm), azaz lényegesen kevesebb, mint az MSZ EN ISO 1461: 2000 szabványban előírt értékek. Tehát az ilyen szerkezeti elemek önállóan inkább beltéri és csak kismértékű korróziós igénybevételnek felelnek meg.